Sporttörténelmi pillanatnak lehettek szemtanúi azok, akik pénteken a Club ’96 és a Phoenix U18-as csapatának mérkőzésére mentek ki szurkolni az Eötvös gimnázium tornatermébe. Kék mezben az „öregek”, Tiszaújváros megyei férfi kosárlabdacsapatának játékosai, sárgában az utánpótlás, a középiskolás korosztály. Mesterek és tanítványaik csaptak össze a pályán. 
A városi kosársportélet egyik meghatározója a Benőcs család, ki ne ismerné őket. Az apa, Tibor, a három fiú, Zoltán, Viktor és Dávid, akik nemcsak a pályán remekeltek az elmúlt sok-sok évben, hanem edzőként is szép eredményeket hoztak és hoznak tanítványaikkal. 
A családfő, Benőcs Tibor az „őskosaras”, aki diákként kezdte a sportot, ma a fiú U16, illetve a DVTK leány U11 és U12 korosztály edzője. Csapataival országos jamboreekra is eljut, a lányok jelenleg a régió legjobbjai. Szóval volt kitől örökölniük a fiúknak.
Az édesanya, Mariann a háttérről gondoskodik évtizedek óta. Övé a szervezés, a logisztika és a lelki tuning. 
Dávid, a legifjabb már 12 évesen túlnőtt a családon 192 centijével, és tehetségével is, hiszen az általános iskolás fiút Amerikába hívták játszani. Tengerentúli karrierjének végül egy nehezen gyógyuló sportsérülés vetett véget, ezért hazarepült és itthon, saját hazájában, saját városában lépett pályára a Phoenix egyik eredményes reménységeként. Ma a Phoenix utánpótlás korosztály edzője és játszik, mint most a Club ’96-os öregfiúkkal. 
Viktor, a középső fiú, a másik kosaras tehetség fiatalkorában a korosztályos válogatott keretig is eljutott, majd néhány évvel később a Phoenixben csillogtatta tudását. Főállásban tüzet olt és életeket ment, szabadidejében sportol, kosarazik, nem mellesleg ő az edzője a Phoenix fiú U18-nak és a DVTK leány U16-os csapatának. 
Zoli a legidősebb, a „sosemvolt kosaras”. Triatlonistaként kezdte, nem is akárhogy. Több európai világeseményen is versenyzett, az ő sportja is sok szép eredményt hozott a Benőcs család büszkeségfalára. Legnagyobb büszkesége azonban most kislánya, a 10 hónapos Abigél. A sportos apuka jó kondiban van, de nemcsak magát tartja karban, hanem az utánpótláskorú kosaras lányokat is, akik jelenleg az országos főtáblán küzdenek a legjobbak között. 
A három Benőcs fiú sportpályafutása során soha nem lépett még pályára együtt, egy csapatban, most azonban, ha csak néhány perc erejéig is, de családi körön kívül is élvezhették egymás társaságát és tehetségét. Ritka pillanatok voltak ezek, és az is, hogy a szülők nem szurkoltak a lelátón, nekik egy jó kis külföldi kiruccanás jött közbe. Amíg ők Krakkó nevezetességei között sétálgattak, a fiaik küzdöttek egymással, egymásért, mint jó testvérek. 
- Nagyon szoros meccset vívtunk a fiúkkal, fej-fej mellet küzdöttünk, élvezet volt. Ez nekünk edzőknek is siker, hogy a tanítványaink csupán két ponttal maradtak le tőlünk, szoros küzdelem volt - mondja Zoli a meccs után egyszuszra, akiből nem sok erőt vett ki az elmúlt másfél óra. Jó erőben van, testvérek között is. - Jó az összhang közöttünk az életben és a pályán is, igaz, hogy csupán három percet játszottunk egyszerre, de legalább már megtörtént. Viktor és Dávid sokszor játszott már egymással, én, mint triatlonos, két éve csatlakoztam hozzájuk amatőr szinten mozogni. Dávid 3-4 hónapja megsérült, ezért ma nem tudott teljes emberként, teljes játékidőben kosarazni, de kellett az ő rutinja a csapatnak abban a néhány percben is, amikor pályára tudott lépni. Ha kellett biztattuk egymást, ha kellett segítettük egymást. Én 4 pontot dobtam, Viktor többet, azt hiszem 10 körül, Dávid a minimális játékával is 4 vagy 6 pontot dobott - értékeli Zoli a trió teljesítményét. 
A korban legkisebb, de méretben legmagasabb testvér, Dávid már kenguru korában kitűnt 181 centiméterével. Most is kilógott a sorból, már ami a centiket illeti.
- Én voltam a legmagasabb hármunk közül, végül 2 méternél álltam meg, kosárcipőből is 48-as kell. A család legfiatalabbja vagyok és a legmagasabbja. Sportos család vagyunk, mindhárman sportolunk. Mindig elmentünk egymás versenyére, meccsére, örülünk egymás eredményeinek, sikereinek, jó testvérek vagyunk - mondja Dávid. - Történelmi pillanat volt tényleg a mai mérkőzés, hogy együtt játszhattunk. Viktort decemberben igazoltuk le, Zoli már korábban csatlakozott hozzánk. Viktor ma kicsit idegesen játszott, tegnapelőtt jobban ment neki, akkor 22 pontot dobott Miskolcon, ma nem jött össze ennyi neki. Zoli is egyre jobban érzi a dolgot, egy biztos, neki van a legjobb kondija a csapatban - értékel egyszerre testvéri és edzői szemmel Dávid. - Azért az edzői mivoltom ilyenkor leteszem, kívülről próbálom nézni. Egyébként ez egy baráti társaság, mindenki edző és játékos egyszerre. A sérülésem miatt ma keveset játszottam, de energiát és instrukciót azért küldtem nekik a pálya széléről. Mindenesetre végre eljött az a pillanat, hogy a három testvér egyszerre van a pályán. Remélem sok ilyen lesz még - fejezi be Dávid.
A középső Benőcs fiú, Viktor is azzal kezdi, ami Dávid utolsó gondolata volt, hogy jó volt együtt egy csapatban meccsezni, majd rövid testvérértékelésre kérem. 
- A futást Zoli bírja a legjobban triatlonos múltja miatt is, de igyekszem én is felzárkózni kondiban hozzá. Kemény küzdelem volt a mai az utánpótlással, mínusz 18 pontról álltak fel és csupán 2 ponttal maradtak alul a meccs végére. Nagyon ügyesek voltak a tanítványaink, de végül a rutin győzött - mondja mosolyogva. - Jó, hogy végre összejött ez a Benőcs hármas, régóta szerettük volna ezt. Eddig azért nem sikerült, mert Zoli csak az idén igazolt le, és az edzősködés miatt nekem is rengeteg elfoglaltságom van. Dávid is itt van velünk tavaly óta és ez jó, hiszen hármunk közül ő a legjobb kosaras. 
berta